Kibertámadás egy teljes ország ellen – Lehetséges?

Reggel felébredsz, nem működik a mobilhálózat. A bankkártyás fizetés és az internetszolgáltatás akadozik, a közlekedésben pedig egyre nagyobb a káosz. Azt sem tudhatod biztosan, hogy a közösségi médiában terjedő hírek valódiak-e.

Elsőre egy katasztrófafilm történetének hangzik, pedig a modern társadalmak működése valóban rengeteg, egymással összekapcsolt informatikai rendszertől függ. Ha ezek közül egyszerre több is kiesik, a probléma gyorsan túlnőhet egy egyszerű „informatikai hibán”.

Ezt a lehetőséget vizsgálta Kovács László és Krasznay Csaba Digitális Mohács – Egy kibertámadási forgatókönyv Magyarország ellen című tanulmánya. A 2010-ben megjelent írás nem egy konkrét támadást dokumentál, hanem egy elméleti forgatókönyv segítségével mutatja be, milyen láncreakciót indíthatna el a kritikus rendszerek összehangolt megzavarása. Jelen cikk a fent említett tanulmány alapján készült.

Mik azok a kritikus infrastruktúrák?

Kritikus infrastruktúrának azokat a rendszereket és szolgáltatásokat nevezzük, amelyek nélkül egy ország nem tudna elfogadható módon működni.

Ilyen például:

• a villamosenergia-ellátás
• a távközlés és az internet
• a pénzügyi rendszer
• a közlekedés
• az egészségügy
• az ivóvízellátás
• a média és a lakossági tájékoztatás
• valamint az állami és önkormányzati ügyintézés

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a különböző ágazatok nem elszigetelten működnek: szinte mindegyik függ az áramtól, a távközléstől, az adatkapcsolatoktól és más szolgáltatóktól. Ez az összekapcsoltság kényelmessé és hatékonnyá teszi a modern életet, ugyanakkor sérülékenységet is létrehoz.

Láncreakció

Egyetlen informatikai rendszer kiesése általában kezelhető, pl. egy mobilhálózati zavar sok embert érinthet, de önmagában nem feltétlenül bénítja meg a teljes országot. A probléma akkor válik igazán súlyossá, amikor a kiesések összekapcsolódnak.

Tegyük fel, hogy a kommunikációs hálózatok akadozni kezdenek, a vállalatok nehezebben érik el saját rendszereiket, a közlekedési szolgáltatók késve kapnak információt, az ügyfelek nem tudják használni az online szolgáltatásokat (pl. banki ügyintézés). A bizonytalanság miatt egyre többen próbálnak egyszerre telefonálni, híreket olvasni vagy pénzt felvenni, ami tovább terheli az amúgy is problémákkal küzdő rendszereket. Ha közben az energiaellátásban vagy a közlekedésben is zavar keletkezik, a különálló problémák egymást erősíthetik.

Támadás

1. szakasz: Felderítés

A cél annak feltérképezése, hogy mely rendszerek fontosak, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hol lehetnek olyan gyenge pontok, amelyek kiesése más szolgáltatásokra is hatással lenne. Ehhez nem is kell minden esetben titkos adatbázisokat feltörni, sok hasznos információ nyilvános forrásokból is összegyűjthető, pl. vállalati honlapokról, konferencia-előadásokból, nyilvános térképekről.

Ezekből fokozatosan összeállhat egy kép arról, hogy:

• mely szolgáltatások függnek ugyanattól az infrastruktúrától
• hol találhatók a nehezen pótolható rendszerelemek
• milyen technológiákat használnak az üzemeltetők

2. szakasz: Pszichológiai nyomás

A második szakasz célja még nem feltétlenül a rendszerek teljes megbénítása, sokkal inkább a lakossági bizonytalanság növelése. Megjelenhetnek például valótlan, félrevezető hírek egy esetleges közelgő támadásról, banki problémáról, energiahiányról vagy közlekedési fennakadásról.

A pszichológiai művelet ereje abban rejlik, hogy az emberek reakciói maguk is tovább terhelik a rendszereket. Tömegek próbálhatnak meg pl. készpénzt felvenni, telefonálni, híreket olvasni, üzemanyagot vásárolni, stb. Így egy kisebb, korlátozott technikai probléma is nagyobb fennakadássá válhat.

3. szakasz: Kritikus infrastruktúrák összehangolt támadása

Ez a szakasz a fiktív forgatókönyv legfontosabb része. Ekkor a korábban megszerzett információk alapján több, egymással összefüggő infrastruktúrát érhetnek közel egyszerre támadások. A tanulmány az alábbi területeket emeli ki:

1. elektronikus média
2. műsorszórás
3. internetes média
4. pénzügy
5. közlekedés
6. telekommunikáció
7. internet
8. villamosenergia-szolgáltatás

A sorrend sem véletlen: először a tájékoztatás és a kommunikáció sérülhet, majd azok a rendszerek kerülhetnek nyomás alá, amelyek a mindennapi gazdasági és társadalmi működést biztosítják. Ennek a szakasznak a valódi veszélye a korábban már említett láncreakció. Egy rendszer hibája egy másik rendszert gyengít, annak kiesése pedig további szolgáltatásokat érinthet.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor egyszerre több szolgáltatás is akadozni kezd. Először elérhetetlenné válik néhány nagyobb hírportál, miközben a mobilhálózat túlterhelődik. A közösségi médiában közben olyan hírek kezdenek terjedni, hogy országos kibertámadás zajlik, és hamarosan a banki rendszerek is leállnak.

Az emberek természetes reakciója ilyenkor az, hogy megpróbálnak információhoz jutni. Tömegek egyszerre kezdik hívni családtagjaikat, frissítik a hírportálokat, készpénzt próbálnak felvenni az ATM-ekből vagy vásárolni indulnak. Ez önmagában is jelentősen megnövelheti a hálózatok terhelését.

Ha ehhez még valódi technikai problémák is társulnak – például egyes adatkapcsolatok vagy kommunikációs központok kiesnek –, a szolgáltatások egyre lassabban működhetnek.

A pénzügyi rendszerek természetesen kiemelt figyelmet fordítanak az informatikai biztonságra, viszont nemcsak a saját informatikai infrastruktúrájuktól függenek. Szükségük van folyamatos áramellátásra, kommunikációs kapcsolatokra, adatközpontokra és más pénzügyi szereplőkkel való összeköttetésre. Ha ezek közül akár csak néhány is kiesik, már az elektronikus fizetések, az átutalások vagy a bankkártyás tranzakciók is akadozhatnak.

A közlekedésben hasonló a helyzet. A forgalomirányító rendszerek, a vasúti biztosítóberendezések, a repülőtéri kommunikáció vagy akár a városi jelzőlámpák is különböző informatikai rendszerekre támaszkodnak. Nem szükséges minden elemet egyszerre megtámadni: már néhány fontos csomópont kiesése is komoly fennakadásokat okozhat.

A szerzők szerint a legkritikusabb terület mégis az energiaellátás. Szinte minden más infrastruktúra elektromos áramot használ. A mobilhálózatok, az adatközpontok, a bankok, a vízművek vagy a közlekedési irányító rendszerek ugyan rendelkezhetnek tartalék áramforrásokkal, ezek azonban csak korlátozott ideig képesek működni.

Ha egy áramszünet elhúzódik, a tartalék akkumulátorok és generátorok is kifogyhatnak, ami újabb szolgáltatások leállásához vezethet.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy kizárólag informatikai támadásokkal valószínűleg inkább rövidebb és részleges fennakadások lennének előidézhetők. Ha azonban ezek fizikai károkozással és információs műveletekkel párosulnak, a következmények jóval nagyobbak is lehetnek.